Remélem, hogy nem én vagyok az egyetlen jövendőbeli kilencedikes, aki szó szerint be van sz*rva.
Sohasem voltam antiszociális, vagy is hát az utóbbi időkben inkább punnyadtam eleget, de amúgy eléggé barátságos vagyok.
Könnyen barátkozok, de hé, hahó, másik városba megyek suliba, és nagy valószínűséggel lesz egy-két picsa is.
Én pedig, ki nem állhatom őket.
Anya állítása az, hogy nagy a szám... mondjuk, az alsó ajkam tényleg nagy, de a felső kicsit sem.
Ha ha ha, poén.
Amúgy meg, igaza van. Ahogy nőttem, egyre jobban szókimondó lettem másokkal szemben, ami nem mindig jó.
Kamaszodtam ; őszintébb, agresszívabb, önfejűbb lettem. Így visszatekintve magamra... szerintem megbolondultam.
Ha valami jó történt "kamaszodás" közben, az az, hogy apával nagyon közel kerültünk egymáshoz.
Mármint mindig is jóban voltunk, és imádtam, de valahogy 8.tól kezdve, még jobban apás lettem, azok ellenére, hogy nálam nincs favorit szülő, hisz mindketten megtesznek értem és a tesóimért mindent.
Nem tudom hogy van e ilyesmi fóbia, de félek? a buszozástól. Mármint fogalmam sincs hol kell majd leszálljak, mármint nem tudom a buszmegálló nevét, ezért tisztára be vagyok parázva.
De Istenem, sose legyen nagyobb problémám ennél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése